Csonthéjasok: Séta reload

Juhú! Ma megyünk Bettivel sétálni.:D Ennek nagyon kell örülni, mert már eb társaság hiányom van. A jót könnyű megszokni. Mandulát viszem, szóval türelemmel, kajával felvértezve indulunk. Pórázzal..., ez lesz a 2. pórázas sétánk, szóval szerintem Betti röhög majd egy keveset... xD

No a balesetkémről csak annyit, hogy Marci harapott meg, nem kicsit, viszont bármilyen meglepő, de jóban vagyunk...:D (Bár 2 napig kerültem, de mit tehet az ember, mikor rám fekszik apa ágyában, apa macskája.) A dokink is megkérdezte, hogy mi a helyzet, mit szeretnénk vele - sajnos ő az ő körzetében mindenre fel van készülve - de szerencsére azért tudta, hogy nálunk ez nem ok arra, hogy megváljunk Marcustól bármilyen formában. Megvizsgálta és egészséges, szóval mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy felelősek vagyunk azért, amit megszelídítettünk.

Aztán had írjak már egy kicsit Bogiról is. Az én álom Pulim, a maga kis vén antiszoc módján, most már teljesen Mandula kompatibilis. A kajájából mondjuk nem adna neki, de ezt leszámítva tökéletesen összebarátkozott a kis törpivel, amiért nagyon büszke vagyok lobonckámra. Szerettem volna augusztus elején megnyírni, de egy kézzel örülök, ha meg tudom simogatni, így "hosszú" szőrű marad tavaszig. Amúgy nem kicsit hízik a májam, mikor mindenki dicséri, mennyire szép. Nem egy kiállítási pulóver az enyém, de főleg aki látta egy évvel ezelőtt, az tudja, mivel küzdöttünk meg közösen. Mellesleg augusztus elsején volt az évfordulónk, mármint, hogy ránk maradt. Sosem felejtem el, hogy már első alkalommal hagyta magát csak nekem! megsimogatni. Majd össze pisilte magát félelmében, és először megrettent a több kilónyi szőr alatt az érintésemtől, mégis tudta, hogy az valami egészen más, egészen új és egészen jó dolog. Több, mint 10 évnyi simogatás elmaradását nem tudom pótolni az életéből, de igyekszek annyit adni neki mióta velünk van, amennyi csak telik.

Másik évforduló augusztus 3-án Artúr születésnapja. Az én "kicsi" kutyulim most lett volna 10 éves. Még mindig nem lenne öreg kutya. Nem ott lenne a helye, ahol van..., minden nap gondolok rá... Egyébként érdekes, hogy Mandula sok mindenben hasonlít rá. A legjellemzőbb dolgok: apport..., valami álom, ahogyan hozza vissza az eldobott tárgyakat (átvételnél még vannak gondok, de ez is alakul:)), illetve Mandi is képes több kiló gyümit benyomni.:D

Diót tegnap megmutattuk a doki bácsinknak, hát vicces egy kör volt... nem részletezem...:D Lényeg, hogy a lábában nincs idegen dolog. Értsd kullancs vagy toklász. Amúgy nagyon sokat javult neki, de jó volt kimondva hallani, hogy nem kell beszarnom, csak ne erőltessem meg neki.

A cicmákok... hiányzik a Bikfic...:( a Mandula ez a kis szaros, aki tulajdonképpen alig ismerte, ott hisztizett a Bik alvóhelye előtt, hogy hol van az ő játszótársa?! :(

Hapci és Marci közösen nevelgetik a babákat. Dagi remélhetőleg megy Szokolyra (bár nem zökkenő mentes az örökbe fogadás...), Lacinak pedig neten keresztül itt a faluban lett gazdija, ő 100%, hogy a hétvégén költözik; és nagyon jó helyre kerül. Aminek nagyon örülök az alap örülésem mellett, mert azért titokban ő volt a kedvenc, mert ennyire fehér cicánk még sosem volt. Amúgy a szomszédék elismerték apaságukat, és meg vannak elégedve a macskájuk teljesítményével. :D Bár a cicusuk igazából fejvesztve menekült, mikor átvittük megmutatni a 2 produkciót.:D Cirmikét pedig ismét feltettem a netre. Friss képekkel...

http://aprod.hu/hirdetes/kiscica-ingyen-ID1h33z.html#e11d9d56ab

Mandusról meg konkrétan minden nap regényt lehetne írni. Imádom. A legszebb ajándék ez a kis csintalanság.:D

Végezetül hozok pár képet.