RIP Dagi

Szeretném azzal kezdeni, hogy a mai napon megbuktam, mint gazdi és borzalmasan érzem magam...

Szóval reggel eljött utánam egy csomó ideig a kislány, mikor mentem a boltba és mikor már nem mert utánam jönni úgy sírt... Ennek kapcsán azon gondolkoztam míg odaértem meg haza, hogy basszus anyát is mindig elkíséri és nehogy szegényt valamelyik szomszéd kutya elkapja, vagy elüssék, esetleg ellopják a puhi bundám. Mert ő egy kis puha nyuszi. Amikor július első napján kibújt Hapci pocakjából tudtam, neki élnie kell, ő egy igazi erős macsek lesz. Persze az akkori hármas létszám mellett (és utána is) szerettem volna neki új gazdit, szerető családot. Mint a mesében..., úgy is nézett ki a dolog, hogy már 1 naposan a nyakába akasztottuk az elkelt táblát. Aztán persze 7 hetesen úgy döntött a jelölt, hogy ja mégsem kell... Akkor jött a következő, aki szintén csak az ígéretig jutott. Közben hirdettem a neten is, de sajnos komoly jelentkező nem akadt, így maradt Dagi nálunk. Olyan szép és okos, mégsem kellett senkinek. Ez számomra nehezen feldolgozható tény volt, mivel én 6 éve ölni tudtam volna az anyjáért, és  ő a sárga szemecskéit leszámítva pontosan ugyanolyan. ...volt... Épp csak beleért abba a korba, hogy már lehetett dögönyözni, órákig simogatni, mert már nem tekintett mindent játéknak, mikor felébredtünk ma és ő örökre elaludt.

Szép álmokat örökre Dagi!

Cicogtam neki mikor Nyulikát mentem etetni, mert általában a lucerna között szokott feküdni, most nem volt ott, és attól tartok az én hívásomra indult el utoljára. Csakhogy Bogár üldözőbe vette és elkapta, mire észbe kaptam és rohanni meg ordibálni kezdtem, hogy hagyja abba elengedte, de aztán újra lecsapott rá, úgy tudtam kiszabadítani - és erre sem vagyok büszke - hogy a Bogarat a bundájánál fogva felemeltem. Egyszerűen nem jutott jobb eszembe. Elengedte. Mandulát és Diót gyorsan letiltottam (ők persze azt hitték új játékot találtam ki), és valószínűleg az adrenalin hatására beiszkolt a nyúlólba Dagi. Negyed óráig semmi, aztán elkezdett szívbe markolóan sírni. Nem nyávogni az ő rettenet magas hangján, hanem sírt. Fél órán át kerestem mire meglett. ...és akkor már tudtam, hogy vége, nincs tovább. Hányt és alig lélegzett és sírt. Én meg csak simogatni tudtam a kis fejét. Már nem nézett rám. Este hatra nyitott sárga szemecskéje a semmit kémlelte üvegesen.

Súlyos belső sérülései lehettek és sajnos felénk nem olyan az állatorvoslás mint máshol. Félre értés ne essék a doki bácsi mindent megtesz amit tud, munkaidőben és mozgó felszereléssel.

Végtelenül sajnálom szegény törpét, mindemellett pedig emészt, hogy nem tudom Bogarat kezelni. Úgy imádom, de lehetetlen neki parancsolni, egyszerűen nem megy. Egy utolsó senkiházinak érzem magam.