A tegnapi napom izgi volt. Annak ellenére, hogy azért olyan sok mindent nem csináltam. :) Délelőtt a Mandula, a Gábor, én és anya egy rövid sétára indultunk. Természetesen "ősellenségem" az utcán volt, és bár elég messze volt, de anya ölbe vett, mivel ő már borzolta a szőrt a hátán. Ráadásul utunk az ő területe előtt vezetett el - mármint a hivatalos terület, mert ő azt gondolja az egész falu az övé - de szerencsére elment máshova gonoszkodni, így nem ért utol. Nekem óriási szeretet rohamom volt, minden kerítésnél nyüszítettem és mentem volna ismerkedni, hogy "szeretlek kutya testvérem, bandázzunk egyet!", nos ezt valahogy nem díjazták különösebben sem a mogorva kutyák, sem anya (szerinte ugyanis ez veszélyes, meg te jó isten mi lesz velem). De kompromisszumra jutottunk, mert meglátogattuk Tücsit és Tökmagot. Igaz előbbi nem nagyon akart barátkozni, úgyhogy mindketten elkerültük, utóbbi meg eléggé megijedt tőlünk, így nem nagyon erőltettem. Haza felé már okosan mentem, és anya rövidre fogott az "ősellenségeméknél", aki eddigre természetesen hazaért, és büszke lehetett rám, mert egyedül ennek a..., ennek a..., szóval kutyának megvallom be szoktam szólni, de most végig anyára figyeltem és suhantunk normál tempóban tova. Hogy ne legyen egyszerű a történet, pisilek szép nyugodtan, mikor anya egyszer csak ölbe dob, mert az a dög kiszökött utánunk és a változatosság kedvéért üldözőbe vett.

Nem sétáltunk sokat, de azért jó volt: tudtunk egy kicsit futni is, és egész elviselhetően viselkedtünk összességében mindketten.

Aztán délután figyelmes lettem arra, hogy a mami délelőtt a tudtom nélkül kivitte a háztartási hulladékot a pipiknek, ami az ENYÉM lenne. Ebből fakadóan felnyomtam a kerítést és okvetlen narancshéj nyalogatásba kezdtem. Hiába mondta anya, hogy menjek hozzá és az nem finom, hát tojok rá!, akkor is az enyém. Úgyhogy addig megcsinálták a kerítést. Közben a teleksaroknál szomszéd Staffi odajött pofázni. Mikor realizáltam, hogy a narancshéj valóban nem nekem való, odamentem hozzá, mert még tartott a "mindenkit nagyon szeretek", erre ő? Hát kérem lemorgott és meg is ugatott. Milyen viselkedés ez? Tehát mikor anya hívott, egyből szaladtam hozzá, és követeltem, hogy vigasztaljon meg, mert nagyon megbántottak. Aztán közben Bogár is követelte, hogy hát vele is foglalkozzon és végül anya azon gondolkozott, hogy a manóba oldja meg, hogy 3 keze legyen, mert Mandula a hátán, a lábain és a karjain ugrált. :)

Ha van kedvetek olvassatok bele a másik blogunkba, amit sajnos nem én írok, pedig véleményem van bőven!...