Hát igen... lehiggadtunk. Délután még benéztem a Dióhoz, nagyon bűnbánóan viselkedett, de nem rémülten vagy idegesen. Ez Bogárról nem mondható el.:S
A délutáni incidens után a vacsijukat kitoltam. Dió "megküzdött" érte, volt vonaglás, vonyítás, morgás és még ugatás is, de végül csak én lettem az ételadó, ő pedig a kapó.
Bogár kaja után kapott egy kokszit a tállal, mert megmorgott mikor nyúltam az üres előzőleg már otthagyott edényért. Az a baj, hogy a meghunyászkodása arra az 5 percre kitart, de aztán abszolút úgy viselkedik, mintha minden oké lenne.
Mellesleg baromira "jókor" jött a dolog, mert Diónak lakásváltás van, ugyanis csibéket szeretnénk keltetni, amit csak a kazánházban tudunk megtenni, így viszont nem aludhat ott nyitott ajtóval. Nem tenne kárt benne szánt szándékkal, viszont roppant kíváncsi, így például a tojásokat is okvetlenül meg szerette volna szagolni, amikor vittük le.
Csekkoltam a fülét, akkor picit ledöbbent, hogy mit csinálok, de egyébként ő normális viszonylag. A füle pedig hamar meggyógyul.
Hogy Bogárral mit kezdek..., nem tudom. Megpróbálok most szakkönyveket bújni, hátha írt már valaki okosat "a makacs, neveletlen, vén, domináns, erőszakos Pulinkkal mit kezdjünk?" címmel.
Imádom mindkettőt és békességben, nyugiban szeretném tengetni a mindennapokat, és az nem elég, hogy velem kijön mindkettő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése