Ma még ma van..., hogy a fene vinné el. De holnap már holnap lesz ma és akkor..., akkor... végre sétálni megyünk. A Mandula és én, meg persze kegyesen megengedem, hogy anya velünk tartson. De ami sokkal jobb - mert hát anya mindig jön - hogy jön Betti is. Én nagyon várom, a nő is. Anya is, bár ő égni fog Betti előtt.:D Mandula ugyanis igencsak a tini korba lépett és biza' nem ugrik ám pincsi módra az első szóra...
Amúgy még nem döntöttük el, hogy törvényszegők leszünk-e. De valószínűleg nem, mert nem tudhatjuk, hogy a vadászok épp merre vannak, és az idény dúl ezerrel. Egyébként én csak kérdezem, hogy nem illene ezt kiplakátolni előre? Meg hát ha az 5 méteres flexin futkosunk, akkor a messze álló vadász honnan fogja tudni, hogy nem szabadon vagyok-e. Meg mi van ha anyának hiszi, hogy egy őz??? Én kutya vagyok, tudom, hogy nem az, de a Kétlábúaknak milyenek már az érzékszervei?! Mintha nem is lenne nekik. Persze egyes vadászok azt hiszik nekik kifinomultak az érzékeik, pedig egy manónyit sem. No de nem megyek bele a helyzet elemzésébe..., remélhetőleg mind élvezni fogjuk a holnapot... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése