Összegezve elégedett vagyok anya teljesítményével. Szépen tudtam rángatni ide-oda és olyan szuperül összesároztuk, hogy szinte úgy éreztem velem együtt hempergett a vizes fűben. :)
Viccet félre téve...
Anya lejött sétás ruhában - szakadt kabát, sétás cipő, koszos nadrág - negyed 10-kor és feltöltötte a kis izét, amit elnevezett jutitartónak táppal és jutifalival vegyesen. Majd pár perc múlva jött a hámmal és a pórázzal. Annyira örültem, hogy majdnem feldöntöttem, csak aztán szólt, hogy előbb indulhatnánk, ha rendesen öltözködnék, így moderáltam heves érzelem kitörésemet és okosan bújtam a hámomba. Aztán Mandulára akarta adni anya a fojtót. Mivel ő nem akarta felvenni, felajánlottam, hogy én abba is beledugom a fejemet, csak induljunk már; hát nem arattam osztatlan sikert. Sebaj azért csak sikerült beöltözni rendesen, és már indulhattunk is.
Megdicsértek minket milyen okosan sétálunk... ööö persze.:D Leszámítva azt a tényt, hogy anya gatyaféken csúszott utánunk...:) Persze laikusnak - aki sosem sétáltat kutyát - frankónak tűnik, hogy megyünk egymás mellett, és azért a póráz sem volt annyira feszes. Mondjuk ezek a laikusok azt is mondták, hogy Mandula sokkal szebb nálam. Hát ez meg mi ez?! Persze a Nőm gyönyörű, a legszebb Bigli lány az egész földkerekségen - meg persze A. A. Google, de róla csak álmodozunk anyával közösen - de hát hol vagyunk mi összehasonlíthatóak???! Én FÉRFI vagyok és IDŐSEBB..., nem összehasonlítható. Persze belemehetnénk a fajtastandardi kérdésekbe, de minek? Mikor az illető nem tudja, hogy a faj és fajta nem ugyanaz.
Vártunk pár percet, majd megjött Betti! Aki nem hozott nekem egy rajongó nőt sem..., ez mélyen érintett, úgyhogy inkább a haladásra koncentráltam.
A vértacsikat leszámítva könnyen kijutottunk a faluból. Amúgy Betti durva volt velük: ránézett az egyikre és az vonyítva menekült vissza.:D Ööö, kicsit nevetséges volt.
A határban anya lepasszolt Bettinek... hát nekem mindegy kit rángatok. Anya meg Mandi flexijével küzdött, mert kiderült, hogy a rugózása kissé leharcolt.
Mandulával frankón letojtuk anyát, a szagok sokkal izgalmasabbak voltak. Fürödtem a tóban és Mandula is beletotyogott; Betti ismét rácsodálkozott, hogy én valami vizikutya vagyok. :)
Aztán sétáltunk még, és eccercsakhirtelen megálltunk. Mandula még szabad lábra is került, és igazából anyának azért nem kellett szégyenkeznie. A hölgyemény repült hozzá egyfolytában, és azért én is megmutattam, hogy okosodtam. Igyekeztünk - főleg Mandula - rendesen kikenni Bettit is..., nem ám tisztán megy haza... xD Jah és megmutatta anya és Mandus Bettinek az ölbe mászós/ugrós trükköt (attól függ mekkora a lendület), hát őszintén nem tudom neki erről mi a véleménye, de csak remélni merem, hogy nekem ezt nem kell elsajátítanom.
Aztán mentünk még jó sokat bár visszafele már Betti küzdhetett Mandival én meg anyát boldogítottam.
Egy rossz dolog volt...: dög szag. Nem az nem volt rossz, de ez a két Kétlábú is érezte és nem engedtek körülnézni, inkább spuriztak arrébb..., én nem értem őket.
Mivel a faluba visszaérve anya igyekezett a Mandula flexijét regulázni, így ismét Betti keze alá kerültem, hát hazaérve én simán elmentem volna vele. Hát miért ne?! De inkább anya behívta kicsit őt is, hogy megismerje Bogarat.
Szerintem nem vesztett sokat azzal, hogy nem ismerte eddig, mert remekül bemutatta milyen neveletlen, önfejű és bunkó, de mit tehetnék, ha egyszer anya szereti, elviselem. Abban meg bízom, hogy én maradtam a Betti szíve csücske, mert én jól nevelt vagyok (általában), engedelmeskedő (néhány kivétellel) és nagyon-nagyon kedves.:) Meg szerény. :D
A lényeg, hogy szuper volt kimozdulni, új utakat bejárni, új szagokat felfedezni, sokat jelölni és hát örültem annak is, hogy anya boldog és jól érzi magát. Elvégre ha ő jó kedvű, akkor én miért szomorkodnék?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése