Szép napunk van

Az elmúlt napok semmilyen szempontból nem voltak túl jók.

Diónak megint szorulása volt: vagy alig kakilt és baromi keményet, vagy egyáltalán nem. Szerencsére a töpörtyű ma reggelre megtette hatását, és szép egészséges, óriási kakakupac várt. Összevissza puszilgattam, nem értette igazán miért, de örült neki.:D

Bogár tegnap megint görcsölt, én meg aludtam.:( Anya pár perc alatt helyre hozta, de apa teljesen kiborult. Este óránként kijárt megnézni. Ma reggelre természetesen ugyanúgy ugrált jobbra-balra, mint szokott. Épp az előbb röhögtem ki. Már megint házbontásba kezdett, ami meglehetősen hangos. Annyira elmerült, hogy nem vette észre, hogy kimentem. Akkor döbbent meg, mikor szóltam neki, hogy "nem szabad!". Aztapofát...:D Először a juj lebuktam, aztán a bocsi arc kifejezés végül pedig a nem is én voltam pofa.

Tegnap a Marcival majdnem kinyiffantottuk egymást. Jól megdögönyöztem mire megsértődött, hogy hát ő bizony aludt én meg képes voltam némi simogatásért felébreszteni?! Ez anyáék szobájában volt. A Maru eltűnt, hát mondom biztos zabál a változatosság kedvéért. Beszéltem még egy-két szót a szüleimmel, aztán átslattyogtam a saját területemre. Épp nyúltam, hogy felkapcsolom a lámpát, amikor Marci kiugrott a szék alól a vak sötétben rá a lábamra. Természetesen sikítottam egyet.:D Erre meg ő ijedt meg annyira, hogy a bejárati ajtó felé futott, de a nagy lendület tovább vitte, és csúszott vagy egy métert a cementlapon.:D

Hapcika tegnap megint horkolt. xD Birtokba vette most már a zöld plédemet is... Én meg hagyom... :O

Hát és majdnem elfelejtem... Pedig ezért álltam neki az írásnak. Apa elérhető közelségbe tette fél pillanatra a postát, és Dió megkóstolta a levelet. Biztos rossz ízű, mert csak a bal alsó sarkát csócsálta...:)