Tiszta jég volt reggel minden. Amellett, hogy háromszor majdnem taknyoltam azért tudtam gyönyörködni a mindenhol csillogó látványban.
Bogarat alig tudtam felkelteni, annyira mélyen aludt. Dió meg nem volt becsukva éjjelre, megyek hozzá nézem, keresem, nincs a foteljában. Elmentem hátrébb, szólongatom, hát a tavalyi közös kuckóból jön ki. Nem tudom az idő mennyire jelentős nekik, de érdekes...
Édes kicsi Artúrom. Egy éve ilyenkor még azt gondoltam, hogy sokáig velem leszel, és nem gondoltam, hogy utoljára mondom neked: szeretlek. Holnap lesz az egy éves évfordulója. Hiányzik.
Hapci pedig nem jött még elő sem ma, és tegnap sem volt itthon. Bízom benne, hogy "csak" pasizik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése