9 éve ezen a napon hagyott el Picur az egyik első kutyám (azért egyik, mert mire megszülettem már volt kutyusunk ő és Szutyi), a családnak a második. A papámtól hozták anno anyuék az én édes Tacsikámat. Szegénnyel mennyi mindent megcsináltam, nyúztam, nyaggattam és egyszerűen imádtam. Végtelen türelme és a sok szeretet ami benne lakozott örökké hozzá láncol. Természetesen szomorú voltam, hogy elment (egy nappal a gimis felvételim előtt ráadásul), de tulajdonképpen nem volt nehéz feldolgozni az elvesztését. 16 évig szolgálta a családot megannyi hajmeresztő kaland megélése közben, majd elaludt. Olyan szépen és olyan kedvesen, amilyen ő maga volt. A kertünk sarkából tudom, hogy mindennap vigyázza léptemet, mert ő ilyen volt. Az akarat ereje, a szeretni tudása, az élni akarása példát adhatna nagyon sok embernek. Remélem egyszer a saját gyerekemnek is megadatik majd egy ilyen kutya.
 |
| Picur ♥ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése