Hát nem voltam boldog tegnap. Egy néni, aki nem igazán százas itt volt az utcánkban nem tudom miért és nem is érdekel. Ez persze még nem lett volna semmi gond, csakhogy hozta magával - jobban mondva jött vele - a köztudottan dilis kutyája. Szegény eb kissé idegbeteg, antiszoc és minden mozgóra támadó. Áldottam az eszem ismét, hogy Diót leszoktattam róla, hogy kidugja a fejét a kerítésen. Azt hiszem a két gyönyörű füle bánta volna. Az eb az utcán nem tudta eldönteni, hogy a mieinket támadja, vagy a Boscot és a Bodrit szemben, illetve őszintén vacillált, visszamenjen-e a Skótokhoz. Dió behívása katasztrofális volt. Csak harmadszor vett észre, mondjuk akkor belefutott konkrétan a karjaimba, és szinte éreztem az adrenalint benne, teljesen készen volt. Bogár annyira pörgött, hogy meg sem tudtam fogni. Ráadásul miután már eltűnt az eb, Dió már rég lenyugodott Bó még mindig pörgött. Azt hiszem véglegesen kinyírta a kis almafát.:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése