Tehát végre rászánom magam, hogy leírjam a csütörtöki kirándulásunkat. Vaciláltam sokat, hogy Bogarat vigyük-e, de abból indultam ki, hogy amikor elhoztuk az autóig alig tudtam szerencsétlent elcibálni, valamint két kutyát már sokkal nehezebb ölbe venni mint egyet, főleg úgy, hogy Bogi nincs ölbe szoktatva, és bár hamar megnyugszik ha felemelem, de először mindig halálra rémül és nem érti mi történik, márpedig erre vészhelyzetben a legkevésbé van szükségünk. Ezenfelül mit csinálok, ha rohamot kap az út kellős közepén?! Egy szó mint száz fájó szívvel, de abban a tudatban, hogy neki jobb itthon hagytuk. Dió annyira örült, hogy vagy háromszor rossz helyre dugta a fejét a hámba.:D Minden kutyának nyüszögött aki szimpi volt neki, de ennek ellenére okosan jött, nem húzott, és ha közelebb fogtam a flexivel, nem tiltakozott. Szegénykém alig várta, hogy elérjük a határt és kakilhasson. xD A tónál jól érezte magát. Megmártózott a hideg vízben, de egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki fázik, aztán futottunk. Aranyos volt, mert csak az én indításomra indult meg, ebből kifolyólag viszont a lusta, kövér gazdinak (azaz nekem) is futnom kellett. :O Egyszer csak megáll elkezd morogni és a szájába veszi a pórázt, mivel nem rágós, így gondoltam valami gáz lehet. Hát öhm szoros volt a hám. xD (Ami nyáron még lötyögött.) Meglazítottam neki nem kis küzdelem árán, és sokkal felszabadultabb lett. xD Hazafele is szépen battyogtunk, bár egy tacsi keverék kijött, de hamar lehagytuk. Bodrit előbb természetesen haza kellett vinni... -.- Aztán bejöttünk. Szimat csere a Bogival, és már indult is. Mondom Vetkőzünk!, az én Dióm szépen odajött és várta, hogy kibújtassam a hámból.:) Aztán nem volt a táljába víz, ezért nekiállt máshonnan inni koszosat. Kissé összemordultunk ezen, mert hiába raktam le elé a friss tisztát, ő a másikat itta, szóval finoman leszedtem a tálról, mire egy morr volt a válasz, visszamorogtam, mire szépen elkezdett inni a sajátjából.
Aztán vasárnap én nem t'om mi volt. De először egy Tacskószerűség volt az utcán, fél óra múlva már egy Németjuhász, utána pedig egy Amstaff. Mind teljesen békés volt, de mit kerestek erre?! A környéken nincsenek is ilyen ebek (ami van, azt csekkoltuk és otthon volt).
Hapcika azóta jó kislány. Bár elmondhatnám ezt Marciról. Bikfic még jobban lesántult. Bodri egyre kevesebbet lóg itt (hála égnek!). Ma pedig megcsináltam a képet, amivel jövő héten indulunk a fotóversenyen. Először ledöbbentem, hogy fekete témában mi a manót lehet feltölteni..., mire rá jöttem, hogy van ám már egy kormos kutyám.:D Tehát nem árulok el nagy titkot azzal, hogy jövő héten Bogarat sztárolom.;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése